|
2023-08-12 10:18:50, szombat
|
| |
| |
Grigo Zoltán
Mondd...
Mondd, simogatnál engem mint a szél,
Fázós reggelen, néma alkonyon,
Öleléseddel melegítenél,
Ha a bánat szívemen átoson?
Állnál mellettem, esőben, viharban,
Ha nem kérném, adnád a véredet,
Takarnál, ha magam kitakartam,
Újra játszanád velem az életet?
Hogyha teherként csüngnék válladon,
Kelnél át szakadékon, mély vízen,
Akkor is elvinnél a hátadon,
Hogyha engem a láb, már nem visz el?
Ha az idő, nem ad több kegyelmet,
Akkor is tudnál még látni szépnek,
Egyszer majd betegen, és öregen,
Ha szememből a fények kiégnek?
Elengednél hogyha vinne a szél,
Amikor életem lábad elé dől,
Fognád a kezem, ha még nem mennék,
Elrejtenél engem a halál elől?
Szentjeim
Aludni készül már lassan az utca,
házfalakra csendet sző a félhomály,
a kémények is fázva összebújnak,
alkonyi nap tesz fejükre koronát.
Ahogy a madarak öreg fák odvában,
úgy reszketnek szívemben az emlékek,
sápadt gyertyaláng lobban fel szobámban,
rég látott arcokon táncolnak a fények.
Az asztalon a terítő hófehér,
ahogy minden szent, és tiszta ünnepen,
rajta egy pohár víz, só, meg a kenyér,
mint mindig amikor várlak titeket.
Itt vannak mellettem üres székeim,
nézem őket tehetetlenül, bénán,
úgy szaporodtak meg ahogy éveim,
vallatom őket, de csak néznek némán.
Az őszi ködtől már minden tejfehér,
elmúlás ellen lázadnak sejtjeim,
nemcsak egy napig, November elsején,
amíg csak élek, lesztek ti Szentjeim!
Grigo Zoltán |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grigo Zoltán |
|
|
|
Címkék: tehetetlenül, öleléseddel, gyertyaláng, szaporodtak, összebújnak, melegítenél, simogatnál, elengednél, szakadékon, elrejtenél, reszketnek, kitakartam, házfalakra, mellettem, szentjeim, táncolnak, játszanád, teherként, szobámban, kegyelmet, félhomály, szememből, szívemben, elvinnél, kémények, takarnál, csüngnék, asztalon, válladon, reggelen, tejfehér, viharban, vallatom, alkonyon, szívemen, sejtjeim, bánat szívemen, fények kiégnek, halál elől, madarak öreg, terítő hófehér, őszi ködtől, Grigo Zoltán,
|
|
Offline
